Abstract
ÖSSZEFOFGLALÓ
A tanulmány a hazai felsőoktatásban a mesterképzésre jelentkezők és felvettek legfontosabb demográfiai jellemzőit, valamint továbbtanulási sajátosságait mutatja be a felvételi adatbázisok, az általános felvételi adatok és KSH-statisztikák elemzése alapján. Magyarország felsőoktatási struktúrája 2005-től kezdődően állt át a bolognai rendszerre. A mesterképzésnek a tömeges felsőoktatás következtében a korábbi egyetemi képzésnél differenciáltabbnak kellene lennie, mélyebb ismereteket nyújtva, s fontos lenne, hogy lépést tartson a gazdasági, tudományos, technikai fejlődéssel. Vagyis egyre többféle mesterképzésre lenne szükség, számuk azonban 2014-től csökkenő tendenciát mutat. A mesterképzésre jelentkezők száma 2011-re elérte a maximumát, azóta némileg ingadozva valamennyit csökkent. Ezen belül a nők aránya is mérséklődött az államilag finanszírozott helyeken, mely jelenség mögött a felsőoktatás-politika nem szándékolt hatásai állnak: a mesterképzési keretszámok csökkentése alapvetően a nők által keresett szakokat érintette. A mesterképzésre felvett hallgatók átlagéletkora 2010 óta stagnál (kerekítve 28 év), a nappali tagozatot külön vizsgálva azonban kismértékű növekedés látszik, valószínűleg azért, mert az alapképzés elhúzódik. A hazai mesterképzés egyre nagyobb hányadát a fővárosi felsőoktatási intézményekben folytatják a hallgatók, 2014-ben 53,2%-uk tanult Budapesten. A nappali tagozatos mesterképzésre felvettek majdnem mindegyike lényegében folyamatosan tanul tovább (ugyanabban az évben, mint az alapszakos diploma megszerzése, vagy egy évvel később), 60%-uk abban az intézményben, ahol megkezdték felsőfokú tanulmányaikat. A mesterképzésnek kialakult a helye a hazai képzési struktúrában, azonban vitás kérdés maradt az alapképzésekkel összehangolt tartalom, és egyes képzési területeken való alkalmazhatatlansága, a végzettek munkaerő-piaci fogadtatása. Ezzel együtt a tömeges felsőoktatás miatt nincs realitása a hagyományos képzésre való visszaállásnak.
