Abstract
ÖSSZEFOGLALÓ
Az iskolai közösségi szolgálat (IKSZ) megvalósulása országosan vegyes képet mutat. A magyar diákok többsége középiskolai tanulmányai kezdetén a közösségi szolgálathoz pozitív elvárásokkal áll hozzá, ám ezek az elvárások jórészt nem teljesülnek. Az IKSZ-es programok többségénél a felkészítés és feldolgozás hiánya mutatkozik – kevésbé a fogadó intézmények, annál inkább az iskolák részéről, ahol humán erőforrás hiányában nehezen fordítanak időt és energiát ezekre a fontos programelemekre. Az aktívabb iskolai felkészítés és feldolgozás tehát kulcsfontosságú lehet a program hatékonyságának javításában. A helyzetképet árnyalja, hogy a fogadó intézmények jelentős részénél komolyan veszik a diákok felkészítését, és figyelmet fordítanak az élmények feldolgozására is.
A diákok nincsenek tisztában a program céljaival, elsődlegesen a munkaerőpiacra való belépés lehetőségének tekintik az IKSZ-et. Elvárásaik és szóhasználatuk sem tükrözi a program pedagógiai céljait. Az IKSZ-szel kapcsolatos metafora- és fogalomhasználatuk esetleges, saját egyéni benyomásaikra épít, bár megjelenik benne az új típusú önkéntesség néhány eleme is. Elsősorban a szabadidő és a kultúra területét választják, míg a pedagógiailag nagyon fontos szociális terület a többségüket nem motiválja. A segítő programok közül azokat a tevékenységi formákat keresik, amelyek különben is kedvesek számukra.
Az állami iskolák diákjainál az egyházi iskolák diákjai pozitívabban ítélik meg a programot, s közülük mondják legtöbben azt, hogy az érettségi után is vállalnának önkénteskedést. Összességében a diákok 18,75%-a gondolja, hogy az érettségit követően önkéntes lesz. A lányok szívesebben végeznének ilyen feladatot később is, mint a fiúk.
Mindezek alapján égető szükség van képzésekre és tájékoztatókra az IKSZ minden résztvevője (diák, pedagógus, szülő, fogadó fél) számára, hogy megfelelő ismeretekkel rendelkezzenek és így motiválttá váljanak a feladatra.
