Abstract
ÖSSZEFOGLALÓ
Gyakorlói és ismerői gyakran hangsúlyozzák, hogy a konduktív pedagógia nemcsak módszer, hanem rendszer is, azaz átfogó, koherens elképzelés, amely alapvetően meghatározza alkalmazóinak szemléletmódját. Meggyőződésem szerint ezért érdemes mélyebben foglalkozni azzal, milyen is az a szellemi alapállás, amely Pető András pedagógiai rendszerét egyáltalán lehetővé teszi, és hogy milyen fogalmi háló segítségével írható le a lehető legpontosabban, azaz leginkább megközelítve a konduktív gyakorlat valóságát. Egy ilyen fogalmi építkezés természetesen sok forrásból meríthet; a továbbiakban mindazonáltal arra szorítkozom, hogy felvázoljam, mennyiben lehet termékeny az egyik lehetséges forrás, nevezetesen a hegeli szellemértelmezés alkalmazása a konduktív pedagógia elméleti hátterének leírásában.
A következőkben először vázolom a hegeli szellemfogalom helyét az emberről, az életről és az egészségről való újkori gondolkodásban, majd kifejtem a gondolatmenet gerincét képező elméletet, különös tekintettel az emberi állapot, illetve az egészség értelmezését illető következményeire. Végül megkísérlem kimutatni, mennyiben adekvát az ily módon feltárt fogalmi háló használata a konduktív pedagógia vonatkozásában.
