Varga, Attila

Összefoglaló

A fenntarthatóságra nevelés ún. „egész intézményes” köznevelési rendszere Magyarországon az Ökoiskola program. Működése a 2000-ben létrejött, 40 kísérleti iskola hálózatának innovációira épül, melynek eredményeit 2005-től formálisan és rendszerszerűen a pályázati úton elnyerhető Ökoiskola címmel ismerik el az oktatásért és a környezetvédelemért felelős tárcák. Az Ökoiskola-hálózatnak 2016-ban közel 900 tagja volt, azaz az ország iskoláinak mintegy negyede csatlakozott önkéntesen a hálózathoz. A tanulmány egy 2016-os kérdőíves adatgyűjtés, valamint a 2014–2016 közötti helyszíni látogatások és interjúk tanulságai alapján foglalja össze az ökoiskolai működés sikereit és nehézségeit, összevetve néhány kiemelt dimenzió mentén egy tíz évvel korábbi, hasonló kutatás eredményeivel. Az írás megkísérli azonosítani azokat a legfontosabb tényezőket, melyek a sikeres ökoiskolák működése mögött állnak, illetve azokat a támogatási igényeket, melyek a hálózat további működtetéséhez és fejlesztéséhez nélkülözhetetlenek. A tapasztaltak alapján különösen a vezetői elköteleződés és a megosztott vezetés kommunikációja játszik szerepet abban, hogy egyes iskolák évtizedes távlatban is folyamatosan magas színvonalú munkát végeznek a fenntarthatóság pedagógiája terén. A vezetők és a velük együttműködő pedagógusok folyamatos szakmai támogatása, leterheltségük csökkentése, kiégésük megelőzése a legfontosabb teendők a hálózat további fejlődése érdekében.

„A társadalmak fejlődése a tanulási képességünktől függ, attól, hogy mennyire vagyunk képesek alkalmazkodni a valóság változó körülményeihez.” Ezzel a mondattal kezdődik Norman Longworth 2006-ban megjelent Learning Cities, Learning Regions, Learning Communities – Lifelong Learning and Local Government (Tanuló városok, tanuló régiók, tanuló közösségek: Élethosszig tartó tanulás és

A tanulmány nemzetközi összefüggésben tárgyalja, hogy a környezeti nevelés, illetve általában a fenntarthatóság pedagógiája milyen módon illeszkedik a nevelés-oktatás nagy fejlesztési trendjeibe. Ezt követően részletesen bemutatja, hogy a hazai környezeti nevelés mennyiben követte és követi folyamatosan azokat a nagy európai és világprogramokat, amelyek a fenntarthatóság érdekében szerveződtek. Megismertet a magyar ökoiskolai hálózat tevékenységével, illetve azzal a hálózatépítési munkával, amellyel ez a hazai rendszer a nagy nemzetközi fejlesztő programokhoz kapcsolódik, többek között az ENSI-hez, ahhoz az OECD-szervezethez, amely az iskolai környezeti nevelési programokat egy ernyő alá fogja össze. Látható, hogy az ökoiskola nem egyszerűen a környezeti nevelés szervezeti kerete, hanem új pedagógiai minőség létrehozásának eszközrendszere.

A környezeti nevelés szempontjainak át kellene hatnia a pedagógia teljességét. Ennek az üzenetnek a megnyilvánulása dr. Lükő István Környezetpedagógia című könyve. A fenti üzenetet könnyű megfogalmazni, de nehéz érvényesíteni. A Környezetpedagógia ebben ad segítséget egyetemi oktatónak, tanárjelöltnek és gyakorló pedagógusnak egyaránt. A téma nagyságrendjénél fogva – hiszen az összes