A tanulmány arra keres választ, hogy az oktatás, a tanulás, az iskola „életszerűvé” tétele hogyan jelenik meg a mindennapi romániai magyar oktatás gyakorlatában, és milyen lehetőségeket, fogódzókat kínálnak a közoktatás tartalmi szabályozásának alapdokumentumai ezen a téren. A kérdés azért érdekes, mert a hazai tapasztalatok is arra utalnak, hogy a mindennapi élet jelenségeinek, az emberről való tudásnak a beáramlása az iskolába szorosan összefügg a társadalom nyitottságával, a demokrácia kultúrájával s ezzel összefüggésben az iskola autonómiájával. A szerző azt is elemzi, hogy milyen oktatási-nevelési keretek szükségesek ahhoz, hogy az önismeret kialakulását segítő kötetlenebb nevelési-oktatási módszerek, mint például a tanulók közötti vita, az egymás személyiségének megismerését szolgáló beszélgetések beépülhessenek a pedagógiai gyakorlatba.