Takács, Géza

Lapszámunk hátoldalára Kányádi Sándor „iskolás” verse került. Szerettünk volna beszélgetni a május tizedikén 86. életévét betöltő költővel, de nem sikerült vele találkoznunk. Ezért most a közlés, a versválasztás szerkesztői indoklása olvasható itt az interjú helyett. (Arról a tervünkről, hogy faggassuk, nem mondtunk le, már csak azért sem, mert Kányádi éppoly kiváló mesélő, mint amilyen remek

^[1]Kajári Gabriella^[2] írja a Múzeumok Őszi Fesztiválja honlapján: „A hat héten át zajló kulturális fesztivál egyik kiemelt eseményének számító Tanárok Éjszakájának nem titkolt célja, hogy

November 11-én este meghallgattam a Zeneakadémián a Caracasi Ifjúsági Zenekart, a venezuelai El Sistema zenepedagógiai rendszerben kialakult harminc (!) szimfonikus zenekar egyikét. Szépen játszottak, hallatlan kisugárzása volt a dobogót zsúfolásig megtöltő, nagy odaadással zenélő fiataloknak. Bármennyire is hitetlen az ember saját pedagógiai küszködéseinek tudatában, negyedszázaddal ezelőtti

Ebben a lapszámban hegedülő gyerekek vannak mindenütt. Kik ők, hogyan termett egyszerre ennyi hegedűs a Tabánban? Antal-Lundström Ilona válaszol a naplójában a kérdésekre. A képekről szólva nekem tehát nem kell elmesélnem a Szimfónia Programot, melyet a venezuelai El Sistema világsikere inspirált: ha a szegény dél-amerikai gyerekeknek szociális és kulturális megváltás lehetett a közös