A sokat deklarált interdiszciplinaritás nem mindig valósul meg kellőképpen a különböző tárgyak között. Példa erre a rajz és vizuális kultúra mint tantárgy elhanyagolása, másodlagos tárgyként kezelése. Az iskolák többségében jelentéktelennek tartják a tanítását szemben a nyelvek és a reáltárgyak oktatásával. Annak ellenére, hogy az oktatásügy az esztétikai nevelést „a nevelés egyik fő feladata”-ként határozza meg, meglehetősen mellőzte az ezzel foglakozó oktatási programot. A gimnázium 11–12. évfolyamán fakultatív tantárgyként kapott helyet. Nem sokkal jobb a helyzet az alsóbb évfolyamokon sem, az általános iskola 5. osztályában például heti két órában tanítanak rajzot – jó esetben – szaktanárok.
