A sérült, fogyatékos gyerekek ép, egészséges kortársaikkal történő együttnevelése fontos pedagógiai és társadalompolitikai cél. Az elmúlt néhány évben a korábbi integrált nevelés kiegészült egy új fogalommal, az inkluzív neveléssel, amelyet magyarra leginkább befogadó pedagógiának lehetne fordítani. Ez a nevelési szemlélet nemcsak a sérültek, hanem a hátrányaik miatt szegregálódó rétegek együttnevelését is szorgalmazza a többségi gyermektársadalommal. A szerzők érveket sorakoztatnak fel az inkluzív szemlélet elterjedésének szükségessége mellett. Következtetésük szerint a befogadó pedagógia fontos szerepet játszik a szegénység, a kirekesztettség elleni harcban, továbbá elősegíti a szolidaritás erősödését.
