Pogány, György

TARTALMI ÖSSZEFOGLALÓ

A Franklin-Társulat Magyar Irodalmi Intézet és Könyvnyomda Rt. 1873-ban alakult meg mint Heckenast Gusztáv vállalatának jogörököse. A Franklin elsősorban szépirodalmi és szakkönyveket jelentetett meg, a gyermek- és ifjúsági irodalom kiadása némileg háttérbe szorult a vállalat kiadáspolitikájában, de a publikált kötetek igényes olvasmányokat nyújtottak a fiatal korosztálynak. A Franklin meghatározó szerzői a magyar írók közül Gaal Mózes, Benedek Elek és Sebők Zsigmond voltak, a külföldiek közül pedig Jules Verne. A francia író hazai népszerűségéért sokat tett a kiadó, tetszetős formában, a francia eredeti kiadás illusztrációinak felhasználásával, a kor színvonalán álló új fordításokban jelentette meg Verne regényeit. A kiadó adott ki gyermek- és ifjúsági folyóiratokat is, és nagy számban tette közzé könyveit különféle sorozatokban. Ezek egy részét tudományos társulatokkal (Magyar Földrajzi Társaság, Magyar Történelmi Társulat) együttműködve jelentette meg.

TARTALMI ÖSSZEFOGLALÓ

Az Athenaeum nemcsak az egyik legrégebbi, de a legtöbb könyvet is megjelentető vállalat volt a két világháború közötti években. Gyermek- és ifjúsági könyvei viszonylag másodrendűek voltak a „felnőtteknek” szánt kötetek mellett, mennyiségileg csak néhány százalékát tették ki összes kiadványának, minőségileg azonban a kiadott könyvek túlnyomó többsége irodalmilag értékes mű volt. A legkisebbeknek szánt leporellók szerzői mellett a gyermekkönyvek írói között meghatározó volt Benedek Elek személye, mesegyűjteményeit, ifjúsági regényeit folyamatosan piacon tartotta a kiadó. Az Athenaeum kiadványai között nagy számban jelentek meg a maguk korában nagyon kedvelt lányregények. Az egyetemes ifjúsági irodalom képviselői közül a német Karl Maynak volt kiemelt szerepe, kalandregényeit rendszeresen megjelentette a vállalat. Szépirodalmi művek mellett rendszeresen adott ki ifjúsági ismeretterjesztő könyveket is. Ezek sorában a történelmi és társadalomtudományi munkáknál nagyobb számban láttak napvilágot a természettudományok egy-egy területét ismertető művek. A kiadó gyermek- és ifjúsági regényei révén fontos szerepet játszott a fiatalok olvasóvá nevelésében.

TARTALMI ÖSSZEFOGLALÓ

Az Egyetemi Nyomda a két világháború közötti időszakban az egyik legjelentősebb hazai könyvkiadói és nyomdai vállalattá fejlődött. Elsősorban tudományos munkákat és tankönyveket adott ki, de jelentősek voltak szépirodalmi könyvei is. Az Egyetemi Nyomda megszervezte a Könyvbarátok Szövetsége mozgalmat, lapot adott ki Diárium címmel, illetve az ifjúság olvasóvá nevelése céljából megindította a Könyvbarátok Kis Könyvei (később Könyvbarátok Ifjúsági Könyvei) című sorozatot, illetve egyedi köteteket is jelentetett meg a középiskolás korosztály számára. 1933–1944 között több mint ötven regényt adott ki, kivétel nélkül magyar szerzők műveit. További sajátosság, hogy nagyon kevés kivételtől eltekintve hazai környezetben játszódtak a kötetek. Az egyes könyvek illusztráltak voltak, gondos nyomdai kiállításúak, igényes kötéssel ellátva. A kiadott szépirodalmi munkák egyik célja a hazafias érzés és a konzervatív, vallásos világnézet erősítése volt, illetve ezekhez kapcsolódva a cserkészerények népszerűsítése. Ugyanakkor nemesen szórakoztató történet keretében igyekeztek ezeket a célokat elérni. Az Egyetemi Nyomda ifjúsági regényei – néhány kötetet leszámítva – fiúknak szóltak. A megjelentetett kötetek között voltak történelmi regények, mai témát feldolgozó írások, akadtak fantasztikus könyvek és számos ismeretterjesztő tomus is napvilágot látott. Az akkori korban, vagyis a két világháború közötti időszak fiataljai között játszódó regények hősei többnyire középosztálybeli kamaszok voltak. Voltak művek, melyek felvetették a szociális kérdést is, s néhány könyv a munkásfiatalok kemény világát mutatta be. Ifjúsági könyveivel az Egyetemi Nyomda a fiatalok olvasóvá nevelésében a korszak egyik jelentős műhelyévé vált. Egyes könyvei a magyar ifjúsági irodalom klasszikus alkotásaivá váltak. 

A XVIII. század második felében bontakozott ki Európában az „olvasás forradalma” néven vizsgált művelődéstörténeti jelenség. Egyfajta „kulturális forradalom” volt, és nem elszigetelten, hanem szerves kapcsolatban fejlődött a politikai jogokat kiterjesztő nagy társadalmi mozgalmakkal, a végső soron a francia forradalomba torkolló törekvésekkel, illetve a gazdasági termelést és a szállítást