Abstract
ÖSSZEFOGLALÓ
Az intézményesült nevelés filozófiai narratíváit három aspektusból tárgyaló tanulmányban a szerzők arra tesznek kísérletet, hogy bemutassák a nevelésfilozófia, mint alkalmazott filozófia kisugárzását a pedagógia történeti, elméleti és gyakorlati dimenzióiban. A tanulmány első tételében a harmincas évek egyetemi világa elevenedik meg. Az itt bemutatott történelmi narratíva azt példázza, hogy mind a magyar, mind a német egyetemeken akkoriban uralkodó korszellem és eseményhorizont hogyan értelmezi át a filozófia intellektuális és morális hatásrendszerét. A tanulmány második tétele két klasszikus pedagógiai irányzat (Waldorf, Freinet) nevelésfilozófiájának narratív kristályosodását vázolja fel. Az elméletképzés folyamatában azt követhetjük nyomon, hogyan válik értelmezhetővé az intellektuális és morális fejlődés nevelésfilozófiai premisszája. A tanulmány harmadik tétele a nevelésfilozófia, mint alkalmazott filozófia gyakorlati alkalmazásaira fókuszál. A nevelés parafrázisainak (meggyőzés, propaganda, manipuláció) elemzésével jutunk el az intellektuális és morális fejlődés (vagy hanyatlás) intézményi típusaihoz. A tanulmány konklúziója az, hogy a személyes és történelmi életvilágban formálódó nevelésfilozófia akár látens, akár transzparens módon mind az elméletképzésben, mind a pedagógiai praxisban kikerülhetetlenül érvényesül.