Ma már nem lehet sem tanítani, sem ünnepelni anélkül, hogy ne vennénk észre azt a minőségi változást, ami a fiatal korosztályt jellemzi. Amikor másodpercek alatt körülnézhetnek a világban hírre, információra, véleményre, adatokra szomjasan, és elragadja őket a mozgás, a lendület, a gyorsaság, a képi világ villódzó fergetege, akkor – valljuk be – nem könnyű egy csendesebb, eltűnődő, elgondolkodásra késztető, a meditációhoz hasonló állapotba juttatni őket az ünnep apropóján. Ez a helyzet a 21. században, és ezért az 1970–80-as évek formáiba, sztereotípiáiba belemerevedett pedagógiának esélye sincs rá, hogy közel hozza a gyerekekhez az ideálokat, példaképeket, szép és magasztos eszméket.
