Óhidy, Andrea

A mai magyar és európai pedagógiai módszertani irodalomban gyakorta szó esik a kooperatív tanulási formák fontosságáról, lényegesen kevesebbet foglalkoznak azonban tanórai alkalmazásukról. A cikk rövid elméleti áttekintés után a legfontosabb kooperatív tanulási formák gyakorlatába vezet be konkrét példák segítségével, amelyek a Bielefeldi Egyetem „Tanulásfejlesztés és iskolai képzés” elnevezésű szemináriumához készültek a 2005-ös tanév első félévében. A gyakorlatok természetesen nemcsak a főiskolai oktatásban alkalmazhatók, hanem átalakíthatók az általános, illetve középiskolai tanórákon is.

A tanulmány az élethosszig tartó tanulás és az iskola kapcsolatát vizsgálja. Először az iskola funkcióját és szerepét taglalja a társadalomban, majd az élethosszig tartó tanulás megalapozásával kapcsolatos elvárásokat, a kulcskompetenciák és a tanulási motiváció kialakításának lehetőségeit mutatja be. Végezetül az iskolai oktatás jelenlegi gyakorlatának hiányosságairól és a nemzetközi szakirodalom két kiválasztott iskolafejlesztési javaslatáról ad rövid összefoglalást.

A lifelong learning-programot az 1967-ben Philip H. Coombs által diagnosztizált oktatási világválságra adott nemzetközi válaszként dolgozták ki, és az 1996-ban kikiáltott élethosszig tartó tanulás európai éve óta a modern idők társadalmi, politikai és gazdasági változásaira adható egyetlen lehetséges válasznak számít Európában. A tanulmány bemutatja a legfontosabb európai oktatáspolitikai koncepciók kialakulásának és pedagógiai paradigmává érésének folyamatát, felmutatja és elemzi azok közös elemeit és különbségeit. Végül két szempont szerint kategorizálja a bemutatott lifelong learning koncepciókat: egyrészt az ún. minimalista és maximalista felfogás, másrészt a koncepcióhoz fűződő két legfontosabb célkitűzés, azaz a demokráciára nevelés és a humánerőforrás-fejlesztés alapján.