A tanulmány a problémák négy olyan csoportjára tér ki, amelyek a fizikai tanítási és tanulási környezetnek virtuális környezetté alakulása következtében merülnek fel. Az első azzal kapcsolatos, hogy midőn a személyes kommunikációt virtuális kommunikáció váltja föl, nyilvánvaló kognitív veszteségek adódnak. A második a papírra írt vagy nyomtatott, illetve a képernyőn megjelenő szövegek által közvetített információ eltérő kognitív minőségeire vonatkozik. Harmadszor: a digitális közegben sürgetővé válik az a kérdés, hogy vajon a szövegek által hordozott információ mennyire egészíthető ki képek által közvetítettekkel. Negyedszer pedig arra a könnyen felismerhető, de nehezen elemezhető jelenségre utal, hogy különböző személyiségtípusok eltérő mértékben képesek a virtuális környezettel megbirkózni. Ezen problémák áttekintése után kitér a virtuális felsőoktatás témája körüli mai vitákra, befejezésül pedig megkísérel egyfajta jövőképet felvázolni.
