A sors fintorának köszönhetem, hogy könyvtárostanár lettem. A nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskola biológia-kémia szakára jelentkeztem. Helyhiány miatt elutasítottak, majd a fellebbezés után felajánlották a biológia-könyvtár szakot.
A düh és harag után az első gondolatom ez volt: „Mit lehet ott tanulni? Mit kell ott tanulni?” Majd belevágtam. Bár aggasztott az a tény, hogy egész nap egy bezárt szobában teljenek a napjaim, hisz akkor már jól ismertem magam. Az izgő-mozgó, pörgő temperamentumú személyiségemet vajon be tudom-e kényszeríteni a zárt falak közé. Gyerekkori élményeim alapján úgy képzeltem, hogy majd én is öreg néniként fogok ücsörögni az asztal mögött. Ettől a sztereotípiától azonban hamar sikerült megszabadulnom.
