A tanulmány áttekintést ad a nevelés végéről szóló, újra és újra megjelenő elméletekről, amelyek szerint a megváltozott világban egyre kevesebb esély van arra, hogy az iskola, a nevelés képes alakítani a felnövő ember személyiségét. A szerző az antipedagógiai elméletek, a deskolarizációs forgatókönyvek áttekintése ellenére úgy véli, hogy a nevelés képes alkalmazkodni a korunkban érzékelhető társadalmi változásokhoz, s képes megőrizni a történeti korok, értékek kontinuitását.