Mayer, József

ÖSSZEFOGLALÓ

Az elmúlt évek egyik oktatáspolitikai döntése nyomán az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet fontos innovációs fejlesztése volt az egész napos iskola nevelési-oktatási programjainak kidolgozása. A fejlesztésben több mint kétszáz pedagógus működött együtt mintegy negyven fejlesztő szakemberrel. Az együttműködés eredményeképpen öt nevelési-oktatási program keretében közel ezer, tanórán kívüli tevékenység számára készült foglalkozásterv jött létre. A foglalkozásterveket a fejlesztőkkel közös munka során iskolai keretek között próbálták ki, ezt követően módosították, majd véglegesítették a pedagógusok. A fejlesztés befejezése óta eltelt időszak tapasztalatai azt mutatják, hogy több ok miatt sem kerülhetett sor a létrehozott szakmai produktum széles(ebb) körű bevezetésére a köznevelési rendszer intézményeiben. Az okokat elemezve a tanulmány szerzői a nehezen változtatható intézményi textúrákra, szervezeti működésmódokra, valamint a megváltozott oktatáspolitikai környezetből adódó döntéshozói szándékok mellett a fejlesztés támogatásához szükséges pénzügyi feltételrendszer hiányára mutatnak rá. Zárásként a tanulmány vázolja azokat a szervezeti és anyagi kereteket, melyek ahhoz lennének szükségesek, hogy az egész napos iskolák működése rendszerszinten javítani tudja a magyar köznevelés minőségét. 

A hazai pedagógiai szakmai közvélemény régóta úgy érzi, hogy a tanulók iskolai munkaterhei jóval nagyobbak a kívánatosnál. Hasonló véleményeket fogalmaznak meg a szülők is. A legutóbbi időkig nem voltak olyan kutatási eredmények, amelyekből világos kép nyerhető a meglehetősen strukturált tanulói alapsokaság munkaterheinek sajátos szerkezetéről. 2002-ben az Oktatási Minisztérium megbízásából az OKI Felnőttoktatási és Kisebbségi Központja a hazai tanulói csoportok egészét lefedő reprezentatív mintán vizsgálatot végzett a tanulói munkaterhekről. A közreadott tanulmány valójában egy gyorsjelentés, amely a vizsgálat főbb tanulságait összegzi. Az eredmények nagy részben visszaigazolják a túlterhelésre vonatkozó közvélekedést, s arra figyelmeztetnek, hogy elengedhetetlen az iskola által közvetített tananyag mennyiségének és szerkezetének újragondolása.

A hátrányos helyzetű tanulók iskolai kudarcai jó ideje a közoktatás egyik legégetőbb - és egyelőre nem megoldott - problémáját jelentik. Az alábbiakban közölt szerkesztőségi beszélgetésre olyan iskolák igazgatóit hívtuk meg, amely intézményekben az átlagosnál is nagyobb számban tanulnak halmozottan hátrányos helyzetben lévő gyerekek. A beszélgetésben a résztvevők napi gyakorlatukból adnak közre olyan módszereket, tanulásszervezési eljárásokat, amelyek az iskolai kudarcok megelőzését, következményeinek csökkentését segítik, és amelyeket más iskolák is átvehetnek, alkalmazhatnak.

A lillafüredi konferencia pódiumvitájának részleteivel ismerkedhet meg az olvasó, amelynek keretében a résztvevők arról beszélgettek, hogy egyrészt a közoktatásban időről időre érzékelhető hektikus folyamatok mennyire hatnak a pedagógusokra, másrészt mennyire képesek elérni azt, hogy mindez ne legyen érzékelhető az osztályteremben. Vita tárgyát képezte az is, hogy a hivatalos és az egyre jobban terjedő, valóban piacképes, releváns tudást nyújtó árnyékoktatás rendszere miként viszonyul egymáshoz, milyen kihívások jelentkeznek ebből a szférából, továbbá szó esett arról, hogy a továbbképzések során, illetve más csatornákon szerzett új tudás mennyire termékenyíti meg a pedagógiai gyakorlatot, és miért olyan nehéz feladat az iskola kialakult rendjének, tudásközvetítési mechanizmusainak változtatása.