Rév Líviáról évekkel ezelőtt jelentettem meg kis beszélgetőkönyvecskénket. „A jó tanár – idézte akkor Szókratészt – fölöslegessé teszi magát.” Azóta több mesterkurzusán figyelhettem meg, miként adja át tudását zeneiskolásoknak, zeneművészeti szakközepeseknek és művésznövendékeknek a „Liszt-dédunoka”, a világ egyik legelső zongoraművésze. Mérhetetlen beleélési készséggel. Minden diák fölkészültségére azonnal ráhangolódik. Éleslátó, mégsem bánt meg soha senkit. És – tegyenek eléje bármit – minden darabot új fénybe helyez, rávilágítva az értelmezés és a technika sarkalatos pontjaira. Lénye csupa muzsika, zenéje pedig színültig tele emberséggel.
