Marton, Árpád

Történelmi emlékezet dolgában nem állunk valami fényesen. Sem mi, magyarok – sem mi, „művelt” nyugatiak. Pedig hát vedd el egy társadalomtól múltját, hőseit, mítoszait – önazonosságát, mi több: jövőjét veszed el.

Körkérdést tett fel az egyik lap a „plázanemzedék” tagjainak: mit jelent számukra ’56 emléke, mit a kommunizmus, mit október 23. Zárva tartó üzleteket – fogalmazódott meg a

Dr. Nagy Ádám muzeológus 1965 óta gyűjti a nemzeti jelképeket: himnuszokat és címereket. Közel kétszáz nemzet himnuszát megszámlálhatatlan változatban felölelő gyűjteménye birtokában határozottan állítja: Kölcsey és Erkel alkotásánál nem találni szebbet a világ himnuszai között. Ám nemcsak Himnuszunk különleges, de a hozzá való viszonyulásunk éppígy. Kevés nemzet fia rendül meg annyira himnusza hallatán, mint a magyar, mégis ritka, hogy olyan húzódozva, szinte szégyenlősen énekelnék, mint mi. Az is „hungarikum”, hogy vérre menő vitákba bocsátkozunk a zenei változatok vagy épp címerformáink kérdésében.

„Tudatos fejlődés.” – A Szegedi Tudományegyetem Neveléstudományi Intézetének adjunktusa, az önszabályozott tanulás elméletének hazai apostola nemrégiben az Akadémiai Kiadónál jelentette meg a téma áttekintő összegzését, mely a sokrétű téma nemzetközi szakirodalmának ismertetését követően saját kutatási eredményeket és megvalósítható ötleteket is közread. Beszélgetésünk kezdetén abban állapodunk meg, hogy megkíséreljük a tudományos igényű szakmunka főbb gondolatait hozzáférhetővé tenni az Új Köznevelést olvasó pedagógusok számára. Mi több: az újságíró engedélyt kap, hogy megfogal­mazza a nemzet napszámosaiban fölmerülő kétségek némelyikét is.

„Tragédiának nézed? nézd legott komédiának, s múlattatni fog” – idézhetnénk Lucifert, ha látogatást teszünk a Digitális Madách Archívum dokumentumgyűjteményében, vagy ha elmélyedünk a Madách Irodalmi Társaság tudományos üléseinek tematikájában. A madáchi életművet rajongással kutató irodalmárokból, esztétákból, színházkutatókból és tanárokból álló közösség ténykedése arra is kitűnő példát szolgáltat, miként hozható emberközelbe, tehető életszagúvá kötelező olvasmányunk, nemzeti klasszikusunk. Hisz a Madách iránti lelkesedés megannyi eszmei és esztétikai fölfedezésre vezet!

Azzal a szándékkal tekintünk most szét az archívum kincsei közt, hogy meghozzuk az Olvasó kedvét a Madáchcsal foglalkozó tantervi anyag változatosabbá, érdekfeszítőbbé tételéhez. Kalauzunk Dr. Bene Kálmán irodalomtörténész, nyugalmazott főiskolai tanár.