Ligeti, György

A tanulmány olyan pedagógiai módszertan bemutatására tesz kísérletet, amely hozzásegíti az iskolát a hátrányos helyzetű diákok integrációjához, valamint a tolerancia fejlesztéséhez. A szerző célja bevezetni az olvasót a mentorpedagógiába, s arra sarkallni, hogy miután kipróbálta a módszert, tegye meg észrevételeit, ossza meg tapasztalatait. Az első részben a mentorpedagógia alkalmazását a felsőoktatásban mutatja be, a második részben, melyet májusban közlünk, az alap- és középfokú oktatásban való adaptációját ismerteti.

A tanulmány előző két részében (Új Pedagógiai Szemle, 2005. 4., 5. sz.) a szerző olyan pedagógiai módszertan bemutatására tett kísérletet, amely a hátrányos helyzetű diákok integrációjában, valamint a középosztálybeli gyerekek toleranciájának fejlesztésében segíti az iskolát. A harmadik részben a konkrét alkalmazhatóságot, a mentorpedagógia módszerének helyi viszonyokra való adaptációját könnyítő segédeszközöket ismerteti.

A szerző az iskolaszociológus szemszögéből szól az iskola belső világáról, három fontos területre, az állampolgári nevelésre, az esélyegyenlőségre és a személyiségfejlesztésre összpontosítva. Megpróbálja eloszlatni azt a tévhitet, hogy oktatás-centrikussága következtében az iskola nem nevel. Meggyőz arról, hogy a nem direkt hatások éppúgy nevelési tényezők, mint a hagyományos értelemben vett nevelés. A tanulmány fontos megállapítása, hogy a többségi társadalom gyerekei számára is számos tanulási és személyiségfejlesztési lehetőség kínálkozik az integrációban.