Abstract
Összefoglaló
A fenntarthatóságra nevelés ún. „egész intézményes” köznevelési rendszere Magyarországon az Ökoiskola program. Működése a 2000-ben létrejött, 40 kísérleti iskola hálózatának innovációira épül, melynek eredményeit 2005-től formálisan és rendszerszerűen a pályázati úton elnyerhető Ökoiskola címmel ismerik el az oktatásért és a környezetvédelemért felelős tárcák. Az Ökoiskola-hálózatnak 2016-ban közel 900 tagja volt, azaz az ország iskoláinak mintegy negyede csatlakozott önkéntesen a hálózathoz. A tanulmány egy 2016-os kérdőíves adatgyűjtés, valamint a 2014–2016 közötti helyszíni látogatások és interjúk tanulságai alapján foglalja össze az ökoiskolai működés sikereit és nehézségeit, összevetve néhány kiemelt dimenzió mentén egy tíz évvel korábbi, hasonló kutatás eredményeivel. Az írás megkísérli azonosítani azokat a legfontosabb tényezőket, melyek a sikeres ökoiskolák működése mögött állnak, illetve azokat a támogatási igényeket, melyek a hálózat további működtetéséhez és fejlesztéséhez nélkülözhetetlenek. A tapasztaltak alapján különösen a vezetői elköteleződés és a megosztott vezetés kommunikációja játszik szerepet abban, hogy egyes iskolák évtizedes távlatban is folyamatosan magas színvonalú munkát végeznek a fenntarthatóság pedagógiája terén. A vezetők és a velük együttműködő pedagógusok folyamatos szakmai támogatása, leterheltségük csökkentése, kiégésük megelőzése a legfontosabb teendők a hálózat további fejlődése érdekében.