A tudományos diskurzus jelentős része manapság drága folyóiratok zárt kapui mögött, a szegényebb kutatók és a közvélemény elől elzárva folyik. Különösen furcsa, ha erősebben akarunk fogalmazni: elfogadhatatlan, hogy a jellemzően állami pénzekből finanszírozott kutatások eredményeit az adófizetők, extrém esetben a kutatóintézet, sőt, maguk a szerzők is csak jelentős összegek kifizetése után tekinthetik meg – miközben a folyóiratok az eredményeket ellenszolgáltatás nélkül, pusztán a közlésért mint szakmai elismerésért cserébe kapják meg.
Az Open Access mozgalom a tudományos eredmények szabad hozzáféréséért küzd, nem is eredménytelenül. Mára számtalan szabad hozzáférésű folyóirat indult, a Directory of Open Access Journals (www.doaj.org) közel tízezer folyóiratot listáz, valamint a hagyományos folyóiratok esetében is választható a szabad hozzáférés. Ekkor azonban a kiadók elesnek a letöltésekből származó bevételtől, és esetleg az előfizetői díjaktól; mindezt a szerzőktől beszedett, esetenként igen magas közlési díjakból pótolják. Így előállhat az a helyzet, hogy a jelentős költséggel elvégzett kutatási eredmények átadásáért még fizetnek is a kutatók. Tanulmányunk célja a közgazdaság-tudomány szemszögéből áttekinteni a publikációs folyamatot, és körüljárni az eredmények szabad közlésének a lehetőségét. Választ keresünk az Open Access dilemmájára: tisztázzuk az OA szerzői költségeit, majd összevetjük ezeket a vélt, vagy valós előnyökkel. Javaslatunkban végül megkerüljük a problémát, és különválasztjuk a publikációt és az eredmények szabad hozzáférését.
