Abstract
Tartalmi összefoglaló
Sorozatunkban az 1956 utáni – Kádár János nevével fémjelzett, 33 éves – korszak első másfél évtizedének oktatáspolitikáját, benne az általános iskola ügyét tekintjük át, középpontban ismét a történelemtanítással. A kezdetben igen kemény, a forradalmat megtorló diktatúra 1962-t követően lassan puhuló jelleget kezdett ölteni. A rendszer lényegi céljai és mechanizmusai azonban a forradalom eltiprását követően sem változtak. A nyílt terrort és a megtorlásokat követő konszolidáció időszaka már tartalmazott bizonyos jogállami kereteket (1961. évi III. törvény). Az 1956 utáni permanens oktatási reformfolyamatot lezáró 1963-as tanterv stabilitást teremtett az iskola világában, ez azonban főleg az új hatalmi viszonyok megerősítését jelentette, bár a politechnikai képzés bevezetése kudarcba torkollott. Az 1960-as évek második felének gazdasági reformtörekvései oktatáspolitikai változásokat is magukkal hoztak. Ezeket is áttekintjük az 1972. évi oktatáspolitikai párthatározatig. Közben betekintést adunk az általános iskolában a fő ideológiai tárgynak tekinthető történelem tantárgy világába, és nyomon követjük az iskolai felügyelet, valamint a tanár- és tanítóképzés változásait, helyzetét is az 1970-es évekig, a pedagógusképzés extenzív fejlesztési időszaka lezárultáig.
