Abstract
TARTALMI ÖSSZEFOGLALÓ
A mese, a mesélés számtalan készség alakulására pozitív hatást gyakorol. Így segíti a szociális kompetencia alakulását, fejleszti a gondolkodást, a szókincset, a gyermekek erkölcsi ítélőképességét, a hallás utáni szövegek feldolgozását és ennek következtében az olvasás elsajátítására is pozitívan hat. Napjainkban ugyanakkor az is elmondható, hogy a mese, különösen a népmese mintha kisebb szerepet kapna a gyerekek életében. Egyrészt kisebb jelentőségűnek tűnik a mesélés, másrészt az iskolai meseolvasás sem megfelelő arányú.
A kutatás ezért arra a kérdésre keresi a választ, hogy napjainkban milyen szerepe lehet a meséknek a kisiskolások szövegértési folyamatában. Hipotézisünk szerint a mese, köztük a népmese olyan irodalmi alkotás, amely a benne foglalt esemény, a szereplők jelleme, kitartása, a mese erkölcsi mondanivalója és tanító jellege miatt egyaránt jól alkalmazható az alsó tagozatos gyermekek szövegértési készségének megítélésére és a szövegértési elmaradások kezelésére.
A feltett kérdés megválaszolásához és a hipotézis ellenőrzéséhez empirikus vizsgálatot végeztünk. A kutatásban elemeztük 2. osztályosoknak a meséléshez, a mesékhez fűződő attitűdjét, kérdőíves felmérés alapján. A kapott eredmények figyelembe vételével kiválasztottunk két, a Fog index alapján egyenértékű népmesét, majd a nyílt kérdések módszerével teszteltük a gyermekek hallás alapú feldolgozását és a nyomtatott szöveg olvasásának megértését.
A tanulmány részletesen ismerteti az eredményeket, s mindezek alapján hangsúlyozza a mese, s a népmese pedagógiai alkalmazhatóságát és megbízhatóságát a kisiskolások szövegértésének diagnosztikájában és terápiájában.
