Indri, Dániel Janisz

Vannak olyan ügyek, témák, melyek megismerését nem lehet elég korán elkezdeni. Emlékszem, én – az óvodának köszönhetően – már egész fiatalon megtanultam, hogy a bölömbika nem a matadorok felé fut, hanem egy kistestű madár, és rendszeres kirándulásokat tettünk a közeli erdőbe, megismertük a minket körülvevő természetet és azt, miként lehet annak szépségét megmutatni még unokáinknak is.

Mindig lenyűgözött, mennyire találékonyak a magyar pedagógusok. A mostani lapszám összeállításakor is meg kellett állapítsam, hogy a legtöbb iskolában nem az a pedagógiai credo, hogy minél kevesebb munkával neveljék a jövő generációját. Hiszen felismerték, hogy a legkülönfélébb újításokkal, jó gyakorlatokkal számos, később jelentkező problémát meg lehet előzni. Például egy-egy jól időzített

Máig élénken él bennem az a kép, amikor kardiológus nagynéném egy „antik” anatómiakönyvvel lepett meg születésnapomra. Akkor még az a határozott elképzelésem volt, hogy orvos, lehetőleg immunológus leszek. Izgatottan lapozgattam a könyvet, tanulgattam a DNS felépítését, egyszerűen lenyűgözött az emberi test működése.

Aztán közeledett az a bizonyos február, amikor is „irányt kell adni a

Azt hiszem, nem sokan ellenkeznének, ha azt mondanám, hogy hazánkban kiemelkedően sok a tehetség; gondoljunk csak híres Nobel-díjasainkra, Puskás Öcsire, Polgár Juditra vagy a nemrég eltávozott Balázs Fecóra. Hol lennénk most, ha annak idején Semmelweis Ignác nem jön rá a kézmosás fontosságára? Talán az egész pandémiás helyzet rosszabbul alakult volna…

Nem kell azonban mindenkinek