Indri, Dániel Janisz

Életünk talán egyik legnehezebb időszaka a kamaszkorunk. Testünk gyorsan változik, bizonytalanok vagyunk önmagunkban, keressük, kik is vagyunk valójában. Ebben a periódusban egy-egy támadás, bántás, gúnyolás rettenetes – sokszor egy egész életen át tartó – élményt okozhat.

Amit mai fejjel meg tudunk magyarázni – vagyis, hogy a bántalmazó sokszor saját magában is bizonytalan, és ezt

Bizonyára mindenki ismeri A só című népmesét, melyben a király három leánya apjuk kérdésére, amikor azt szerette volna megtudni, hogy mennyire szeretik őt, egyik lánya azt felelte: úgy, édesapám, ahogy az emberek a sót! Abban a pillanatban ez a válasz mély megrökönyödést váltott ki a királyból, később – amikor sótlan ételt főztek neki – jött csak rá, hogy mennyire nélkülözhetetlen a só.

Az év végéhez közeledve ismét dupla számmal jelentkezünk. Egy nem egyszerű éven vagyunk túl, de hiszem, hogy az előttünk álló időszak erőt adhat nekünk, hogy megerősödve kerüljünk ki ebből a nem mindennapi élethelyzetből.

Szerencsére szeptemberben már újra megtelhetett gyerekzsivajjal az iskola, búcsút mondhattunk a tantermen kívüli, digitális munkarendnek. Még ebben a helyzetben is

Idén ünnepli fennállásának 140 éves évfordulóját az intézmény, mely 1881-ben VII. ker. Állami Gymnásium néven kezdte meg a működését. A budapesti Madách Imre Gimnáziumot sokan magas szintű nyelvi tagozatos osztályairól ismerik, az iskola közel másfél évszázados története azonban jóval több titkot rejt. Az iskola létrejöttéről, épületéről, izgalmas történelméről, szakköreiről és híres öregdiákjairól az idén Bárczy István-díjjal kitüntetett Mészáros Csaba igazgatót kérdeztük.