Abstract
TARTALMI ÖSSZEFOGLALÓ
Az 1848–1849. évi forradalom és szabadságharc a magyar történelemoktatás legfontosabb témái közé tartozik. A tanulmány azt elemzi, hogy az 1966-tól 2014-ig tartó időszak középiskolai tankönyvei hogyan ábrázolják és értékelik a 1848–1849 magyarországi eseményeket. Az 1945 után kialakuló szocialista rendszer vezető ereje, a Magyar Kommunista Párt a forradalom örökösének tekintette magát, ezért a történelemkönyvekbe is a kommunista ideológiának megfelelő kép került. Az 1956-os forradalom és szabadságharc után a rendszer már nem a forradalmi és szabadságharcos hagyományokban kereste legitimációját. A 1960-as években – az alapkoncepció fenntartása mellett – szemléletváltás kezdődött a történettudományban, és a tankönyvek tartalma fokozatosan átalakult. A 80-as, 90-es években számos új és meghatározó tudományos eredmény látott napvilágot. A folyamat eredményeként az ezredforduló tankönyvei megítélésének elsődleges szempontjaivá a történelmi hitelesség és a történettudomány eredményeinek tükrözése válhatott. A tankönyvírók egyre inkább figyelnek a szakma új (vagy régebbi) eredményeire, s a terjedelmi keretek szorításában is igyekeznek ezekből minél többet megosztani a diákokkal.
