Gyarmathy, Éva

BEVEZETÉS

Ezt a vitaindítónak szánt tanulmányt az egyre terjedő „boldogságóra”-program^[1] problémájára reflektálva írom, mert attól tartok, ez az óvodákba és iskolákba bekerült program eltérítheti a gyerekeket és a pedagógusokat a valódi megoldások felvállalásától. Magáról a programról

Vida Gergő írásához csatlakozva fontosnak tartom kihangosítani, hogy a diagnosztika fő célja a „kliensek” ellátásának megalapozása; a diagnózisnak a fejlesztő/terápiás terv kidolgozásához szükséges információként van értelme. Az ellátásnak a gyógypedagógiai/

A tehetség azonosításával foglalkozó sorozatunkban, ebben a számban a képzőművészeti tehetség felismerésével foglalkozik a szerző. Rövid áttekintést ad a rajzfejlődés folyamatáról. Fontos megállapítása, hogy a művészeti tehetség korai megnyilvánulása viszonylag ritka. A tehetségek arról ismerhetőek fel, hogy rajzaik már gyermekkorukban rendkívül realisztikusak, komplexek és strukturáltak. A képzőművészeti tehetségek családjaiban mindig található művész vagy kézműves. A cikk bemutat néhány vizuális tehetségvizsgáló eljárást és tesztet.

Júliusi–augusztusi számunkban „Hiperaktivitás figyelemzavar – Betegségek-e valójában?” címmel cikket közöltünk, amelyet az Állapolgári Bizottság az Emberi Jogokért Alapítvány kutatása alapján állítottunk össze. Gyarmathy Éva számos észrevételt fűzött a megjelent cikkhez. Alapvetően nem ért egyet azon megállapítással, mely szerint káros a hiperaktivitás pszichiátriai szerekkel történő kezelése. A szerző a cikkben közölt kezelési programmal egy másik programot állít szembe, amely szerinte humanisztikusabban és hatékonyabban kezeli a túlmozgásos gyerekek problémáit.