Gordon Győri, János

A tanulmány második részében az amerikai iskolák legjellemzőbb irodalommegközelítési módjait (történeti, analitikus, élményközpontú, nyelvi, attitüdinális, eklektikus) ismerteti a szerző. Egy-egy megkö­zelítésmód nem mereven határozza meg egy iskola vagy egy tanár irodalomtanítási módszereit, inkább az a jellemző, hogy a középiskolai képzés folyamán szinte mindegyik megközelítésmód helyet kap a tananyag-feldolgozásban.

Kevés oktatásügyi kérdés tud ma Magyarországon mind a közélet és a politika, mind pedig a hétköznapi emberek,  szülők, tanárok,  tanulók körében olyan heves érzelmekkel telített vitákat kiváltani, mint a kötelező olvasmányok kérdése. Függetlenül attól, hogy mennyiben van igazuk, a vitázók

A nemzetközi mérésekben kimagasló eredményeket elérő Szingapúr pedagógusképzési és -továbbképzési rendszerét mutatja be a tanulmány. A nagyon dinamikusan fejlődő ázsiai országban a középiskolai tanárok vagy négyévnyi egyetemi szaktárgyi képzés után egyéves pedagógusképzési stúdium elvégzésével, vagy a tudományos képzéssel párhuzamos pedagógiai képzés után kapják meg diplomájukat. Az általános iskolai tanári képzettség kétéves párhuzamos szak és pedagógiai tanulmányok folytatásával szerezhető meg.

A tanulmányban a klaszterizáció mint az intézmények közötti együttműködés egyik fontos lehetősége jelenik meg. A szerző bemutatja az iskolák klaszterizációjának különféle formáit, valamint a szingapúri iskolák együttműködésének néhány jellemző vonását, érintve annak történeti és szervezeti-működési jellemzőit is. Ezt követően összegzi, hogy az iskolák együttműködésének szingapúri modelljében mely jellemzők nevezhetők strukturális és kulturális szempontból specifikusnak, majd kitér arra is, hogy a hazai pedagógiai környezetben – néhány hazai kezdeményezést is figyelembe véve – a modell mely vonásai tűnnek figyelemre méltónak vagy netán éppen a specifikumok miatt kevésbé tanulságosnak.