Felvégi, Emese

Készen állnak-e diákjaink arra, hogy szembenézzenek a jövő kihívásaival? Képesek-e elemezni, érvelni, ötleteiket hatékonyan közvetíteni? Rendelkeznek-e mindazon képességekkel, melyek lehetővé teszik majd az élethosszig tartó tanulást? A 2003-as PISA- (Programme for International Student Assessment – A tanulói tudást mérő nemzetközi program) mérés arra kereste a választ, hogy a kötelező iskoláztatás vége felé a tanulók birtokában vannak-e mindazon tudásnak és képességeknek, melyek elengedhetetlenek a mindennapi életben való tevékeny részvételhez. A háromévente ismétlődő felmérés második fordulójában 41 ország több mint 250 000 diákja vett részt. 2003-ban a matematika állt a középpontban, a feladatlapok tartalmaztak még olvasás-szövegértésbeli, természettudományi, problémamegoldó gondolkodást mérő, továbbá a diákok tanulási szokásaival és az iskolához fűződő viszonyukkal kapcsolatos kérdéseket. A vizsgálat eredményei azt mutatják, hogy a legtöbb ország megőrizte korábbi helyét, kevés – jól észlelhető – kivétellel az eredmények nagyjából azonosak maradtak. A magyar diákok teljesítménye a nemzetközi átlagnál valamivel gyengébb olvasás-szövegértésből és matematikából, míg a természettudományi és a problémamegoldó gondolkodást mérő teszteken átlagos. Finnország, mely már 2000-ben is az élen állt, 2003-ban is megőrizte vezető helyét, és tovább javult a matematika és a természettudomány terén.

Kiheverték-e már a PISA-sokkot a gyengén teljesítő országok? Pedagógusok és oktatáspolitikusok mit tesznek annak érdekében, hogy javuljon a diákok teljesítménye a következő mérési körben, illetve hosszú távon kialakuljanak az élethosszig tartó tanuláshoz szükséges képességek? Hogyan próbálnak az élen végzett országok a teljesítménylista gyengébb felére került társaiknak segíteni? Akad-e olyan ország, ahol már megtalálták az országon belüli teljesítménykülönbségek csökkentésének módszerét? Az alábbi összeállítás ezekre a kérdésekre keresi a választ a nemzetközi PISA-központok, oktatási minisztériumok, oktatáskutató intézetek és szakfolyóiratok, kiadóközpontok honlapjait böngészve.

Milyen a tökéletes természettudományi tanterv? Megoldható-e, hogy a tanulók alapos, általános természettudományi műveltséget sajátítsanak el, és egyazon óra keretén belül a tovább tanulni vágyók is megfelelő szaktárgyi tudáshoz jussanak? Vajon a tantárgyi orientációnak vagy az integrációnak kedvez-e a jövő? Milyen trendet mutatnak a nemzetközi természettudományi projektek? Ezekre a kérdésekre keres választ a szerző, aki a természettudományok tanításának roppant gazdag háttéranyagából, az interneten elérhető nemzetközi természettudományi projektek, tantervarchívumok és online-fórumok, közösségek releváns elemei között kutatva emel ki néhány érdekes példát.