Egri, Mónika

A túl szép lepke
a többi közt
...bánatos,
és inkább lenne
zárlatos szentjános,
papagáj, hullámos,
nem ilyen fenemód csillámos,
de akár hullám- és toll-talan
vagy gondtalan féreg, a galand
(kaland lesz az, kalandféreg,
galandféreg? ugyan, kérlek!...)

...mert mindenki csak bámulja
a szárnyait,
irigyli kecses

Szputnyik úr az irodájában bóbiskolt, lábát az íróasztalon pihentette, csíkos zokniján egy légy szendergett, vagy legalábbis nagyon úgy csinált, mint aki szendereg, a kakukkos óra halkan ketyegett, a nyitott ablak felől rózsaillatú méhzümmögés szállt felé, szóval minden csodásan békés volt, amilyennek illik lennie egy nyári délutánnak. Épp abban a pillanatban, amikor Szputnyik úr feje nagyot

Bori volt a Rímkóci család legkisebb lánya. Három nővér és egy báty mellett bizony nem volt könnyű boldogulnia. Szerették ugyan a testvérei, persze hogy szerették, de beteg szüleik ápolása mellett alig-alig jutott rá idejük, hogy játsszanak vele. Jóval idősebbek is voltak Borinál, nem igazán volt türelmük hozzá. Még a születésnapjáról is mindig megfeledkeztek. Az első években csak sejtette a

A nyúl, aki csak azt hitte el, 
amit látott,
és minden természetfelettit
csalásnak kiáltott,
aki a természetben élt, és
olykor alatta,
gondolkodását minden földöntúli 
meghaladta,
egészen meglepődött, 
mikor rájött arra,
hogy a saját földjén túl is
van még éléskamra,
és élnek más típusú
lények is mellette,
csak