Csorba F., László

Michael Shermer, az amerikai Sceptic Magazin kiadója és e társaság titkára önmagát nem ateistának vagy „hitetlennek”, hanem - természe­tesen - szkeptikusnak nevezi. A különbség árnyalatnyinak tűnik, mégis lényeges. A szkepszist Shermer nem valamiféle metafizikai elvként fo­galmazza meg, hanem a descartes-i hagyományoknak megfelelően tu­dományos módszernek, s egyúttal a felvilágosult

A szerző tudománytörténeti, tudományfilozófiai magyarázóelvekből kiindulva vizsgálja azt a folyamatot, amelyben a különböző természettudományi diszciplínák tantárgyakká szerveződnek. A tanulmány kísérletet tesz arra, hogy megtalálja azokat az érintkezési pontokat, amelyek az egyes tudományok ismeretei között léteznek, s amelyek mentén lehetséges a természettudományi nevelés új tantárgyi szerkezetének kialakítása. (A tanulmány első részét 2002. júniusi számunkban közöltük.)

A matematikusok többsége nyilván nemcsak szépnek és mély értelműnek, hanem szórakoztatónak is tartja tudományát. Az (elemi) matematika tanulására kényszerített diákoknak azonban gyakran más a véleményük. Ők „nehéznek”: elvontnak, formálisnak, életidegennek s mérhetetlenül unalmasnak tartják a matematikai stúdiumokat.

A szórakoztató matematikai könyvek szerzői hisznek abban, hogy ez a

Napjaink oktatáspolitikai törekvéseinek egyik központi fogalma a gyakorlatias tudás. A szerző megkísérli megadni a gyakorlatiasság lehetséges értelmezéseit. A gyakorlatias tudás alapvető jellemzője a valósághoz kötöttség, az alkalmazhatóság, a tapasztalattal alátámasztott tudás, ismeret. A tanulmány egyik fő gondolata, hogy a gyakorlat mint fogalom nem keverhető össze az egyszerűvel, a konkréttal. Ez ugyanis az oktatás számára olyan csapdát jelenthet, amely a gyakorlatiasságra törekvés jegyében száműzheti a tananyagból a világ, a valóság megértéséhez szükséges teoretikus elemeket.