Csoma, Gyula

Az olvasás évében fókuszba került az olvasásnak a szocializációban betöltött szerepe. A szerzőpáros tanulmányában az olvasási képesség árnyoldaláról, a funkcionális analfabetizmus terjedéséről ír, megvilágítva ennek kulturális, munkaerő-piaci és szociális összefüggéseit. A tanulmány felhívja a figyelmet arra, hogy milyen szoros összefüggés van az olvasni tudás szintje és az életminőség között. Ezért is nyugtalanítóak a magyar felnőtt lakosság rossz szövegértési képességeire utaló nemzetközi összehasonlító adatok.

A szerző tanulmányának első részében áttekinti az ipari minőségfogalom tartalmat, és párhuzamba állítja azt az oktatási-képzési minőség lehetséges értelmezéseivel. Részletesen taglalja azt a gyakorta megjelenő minőségfilozófiai problémát, hogy mely minőségi kritériumoknak kíván megfelelni egy oktatási intézmény. Fő kérdése: milyen forrásai lehetnek e kritériumok meghatározásának. Rámutat az oktatás-képzés, még inkább a nevelés azon bizonytalansági tényezőire, amelyek korlátozzák azt, hogy a minőségbiztosítás ipari-szolgáltatási értelmezését közvetlenül átplántálhassuk az oktatási intézmények szervezeteire.
A tanulmány második részét nyári dupla számunkban közöljük.

Júniusi számunkban adtuk közre a tanulmány első részét. A most megjelenő második részben a szerző a ma létező oktatásban érvényre jutó minőségbiztosítási filozófiák kritikájaként megfogalmazza, hogy a kliensek elvárásaira, a környezet igényeire alapozó szemléletmódból többnyire hiányzik a szociokulturális hátrányok, az egyenlőtlenségek csökkentésének igénye, továbbá a kultúraközvetítés értékszempontjai. A szerző óva inti a magyar oktatási rendszert egy olyan minőségbiztosítási szemlélettől, amely csak és kizárólagosan a tudáspiaci igények, a kliensek, a felhasználók oldaláról közelít az oktatás minőségéhez, és nem veszi kellő súllyal figyelembe az oktatás klasszikus önértékeit.

Hogyan illeszkedik be az esélyegyenlőség pedagógiája a 21. század versenyképességet célzó oktatásügyi szemléletébe? A kétrészes tanulmány erre az alapkérdésre keres választ. A szerző részletesen elemzi, hogy a mai magyar társadalmi viszonyok között milyen jellemzői vannak a hátrányos helyzetnek, illetve a korábbi értelmezésekhez képest miben változtak ezek a sajátosságok. Bemutatja azokat a fő képzettségbeli törésvonalakat, amelyek mentén a hátrányos helyzetű és a versenyképes rétegek elválnak. Kitér arra a kérdésre is, hogy a mai magyar társadalom nyomásgyakorló elitje számára valóban fontos-e az esélyegyenlőséget elősegítő oktatás.