Abstract
Tartalmi összefoglaló
A digitális munkarendben az online magyartanítás kihívásait vizsgáltam meg a tanulók és a tanárok nézőpontjából. Az egyszerű statisztikai jellegű kutatás célja annak bemutatása volt, hogyan változott meg a középiskolai magyartanítás a kialakult járványhelyzetben. Milyen kihívások érték az online oktatás során a magyartanárokat és a tanulókat? Ki tanult kitől? A tanár és tanulók közti távolság számos olyan új helyzetet teremtett, ami eddig jobbára szokatlan volt sokak számára. Ki hogyan élte meg a kapcsolattartás új formáit?
Azzal is foglalkozom, milyen felületeken dolgoztak a diákok. Milyen hagyományos, illetve új módszerek mentén lehetett a tanórákat megtartani, a tananyagot feldolgozni, az órai munkát megszerkeszteni.
A tanulók és a tanárok eszközellátásának sokfélesége és hiánya „darázsfészek” volt. Milyen volt az online magyarórák minősége, az online feladatok nehézsége, az önálló munkára fordított idő? Jelentett-e kihívást az online munkák értékelése, a naponta beömlő házi feladatok mennyisége, azok javítása vagy a szóbeli megnyilatkozások lehetőségének beépítése?
Külön próbatétel volt a végzős osztályok felkészítése az érettségire. Okozott-e pszichés megterhelést a karanténhelyzet, a bezártság, a hosszas gép előtti időtöltés? Milyen eredmények, jó gyakorlatok mutathatók fel, amelyek érezhetően kedvező változásokat teremtettek az online térbe kényszerült középiskolai oktatásban? Írásomban tanári perspektívából közelítem meg a pandémia miatt megváltozott oktatási helyzetet.