Az idő felhasználásának társadalmi különbségei erőteljesen rányomják a bélyegüket az egyéni életutakra, az iskolai karrierekre, valamint a családok és az oktatási intézmények kapcsolatára. A jövő értéke, az idő racionális kezelése és az időtávlatok kiterjedt volta mintegy megkönnyíti az iskola „idegen idejéhez” történő alkalmazkodást, míg ez ettől eltérő minták birtoklása számtalan akadályt gördít az intézményi léthez való alkalmazkodás útjába. Az időhöz való viszony kulcsfontosságú probléma tehát a pedagógia számára, ám a hazai pedagógiai és szociológiai szakirodalomban csak elvétve találkozhatunk e kéréskör vizsgálatával. A tanulmány ezt a hiátust próbálja mérsékelni, amikor az időszociológia és a pedagógia talán legfontosabb metszéspontjait körüljárva a felvázolt problémakör egyfajta olvasatát adja.
