Most is látom magam előtt magas, szikár alakját, amint szokásos világosszürke öltönyében megy az egykori Országos Pedagógiai Intézet (előtte és utána: Fasori Gimnázium) folyosóján. Látom huncut mosolyát, különös arcjátékát, érdekes taglejtéseit, melyekből nekünk, munkatársainak nehéz volt kikövetkeztetnünk, hogy komolyan kell-e érteni, amit éppen mondott, vagy nyugodtan elengedhetjük a fülünk