A tanulmány áttekintést ad az iskolai autonómia értelmezési kereteiről. Bemutatja az intézményvezetők autonómiából eredő feladatait, továbbá azokat a konfliktusokat, amelyek többek között a vezetés és a testület érdekeinek különbözőségéből, a gazdálkodási és a szakmai követelmények ütközéséből származhatnak. A szerző szerint az autonómiakonfliktus különböző megnyilvánulásainak igazi oka a maximális vezetői felelősség és a minimális döntési önállóság konfliktusára vezethető vissza. A tanulmány részletesen elemzi a közoktatási intézmények hatékonyságát és eredményességét meghatározó tényezők rendszerét. A ma érzékelhető problémák megoldására tett javaslatok között az egyik legfontosabb az intézményi humánerőforrás-gazdálkodás érdemi megvalósítása.
