Megkövetem a kései utókor szakdolgozatra szorított hallgatóit, netán doktoranduszait, akik elé a rossz sorsuk folyóiratunk kiadástörténetét vetette oda munkájuk tárgyaként. Megkövetem őket, mert ebből a szösszenetnyi írásból, legföljebb ha egy lábjegyzetnyi anyaguk adódik majd. Jóllehet éppen ama daliás idők kulisszatitkaiból csemegézek, idézek föl egy történetet, amikor – tíz évvel ezelőtt –