Balázs, Géza

Sajnálkozunk az olvasáskultúra visszaszorulásán és – a felmérések szerint – a szövegértő képesség csökkenésén. Ám ez nemcsak magyar, hanem világjelenség. A nyelvvel/kommunikációval kapcsolatos minden technológiának megvannak a személyiségünkre, gondolkodásunkra és a társadalomra gyakorolt hatásai. A nyelv hozzájárult a biológiait meghaladó kulturális evolúció megindulásához. Az írás-olvasás

Tíz éve egy rákospalotai művelődési otthonba hívtak, hogy beszéljek Európa nyelvei­ről. A téma adott, nem magától értetődően élményszerű. A helyszínen az előadóterembe legalább két osztályt zsúfoltak be. A közönség gyakorlatilag elfoglalta az előadó számára szolgáló teret. Sőt. Az első sorban megtermett kamaszok ültek, lábukat jó messze kilógatták, ráadásul még rágógumiztak is. A heves

„Nincs más haza, csak az anyanyelv” – írja Márai Sándor Naplójában (1975). Túlzottan patetikusnak hangzik így. Ha az idézet elejétől olvassuk, tartalmat nyer: „Az ’ország’, a ’nép’ még nem ’haza’. A tényekből – az országból, a népből – akkor lesz csak ’haza’, ha az anyanyelv nevet ad a tényeknek! Nincs más haza, csak az anyanyelv.” Vagyis a megnevezés, a néven nevezés tesz valamit valósággá.

Szilágyi Roland nemrég megjelent gondolatgyűjteményét veszem kézbe, címe: Megosztom veled. Megszenvedett, átélt, letisztult életigazságok. Aforizmák, azaz: aranymondások, aranyigazságok, velős mondások... Igazi nyári olvasmány és próbalehetőség.

Így kezdi: „az élet igazán ott kezdődik, ahol a legtöbb ember számára véget ér. Túl a társadalmi és a szülői kondíciókon,