Balázs, Géza

A  „hatóság” kora. Egyre gyakrabban használjuk a -hat/-het hatóige-képzőt, az ahhoz járuló -ó/-ő melléknéviigenév-képzőt (-ható/-hető), s hogy a minőséget jelölő tartalom fogalommá is válhasson, ellátjuk -ság/-ség főnévképzővel: -hatóság/-hetőség… Ez a „hatóság” nyelvi jelensége. Minden egyre bizonytalanabb, ezért egyre gyakrabban bukkan fel a -hat/-het ott, ahol nem lehetünk biztosak a

Mi segít eligazodni a fiataloknak a mai világban? – kérdezik. Egyszerű a válasz: a család (szülők, testvérek, rokonok), az óvoda és leginkább az iskola, hiszen jól tudjuk, hogy az iskola az életre készít fel, művel, terelget, készséget (újabban már kompetenciát is) fejleszt egyre rafináltabb pedagógiai módszerekkel különféle iskolarendszerekben.

Ott van továbbá a kortárscsoport, kezdve

Örök iskolás vagyok. Barátom így mutatott be kisunokájának, aki éppen általános iskolába készül, s talán tart is tőle némiképp: „Nem kell félni az iskolától, ez itt Géza bácsi, látod, ő egész életében iskolába járt.” Valóban így van, s ebbe csak most gondoltam bele. Homályos képek élnek bennem arról, hogy édesanyám első nap elvitt a Keresztúri úti általános iskolába, a szülők a fal mellett

A legnagyobb. Persze, tudjuk, csak legnagyobbak vannak. Kapitány Ágnes és Kapitány Gábor 1997-es felmérésében (Magyarságszimbólumok) a „jellemzően magyar” íróink-költőink rangsorában első Petőfi Sándor (70,7%), a második Arany János (32%). A kutatók megjegyzése: „Arany Jánost a közvetlen termelésirányítók és a vezetők, a betanított szellemi dolgozók és a budapestiek említik jelentősen átlag