Aczél, Petra

Végzős gimnazista lehettem, amikor egy színházi előadás után – amelyet az osztály nagy részével közösen néztünk meg – egyedül indultam hazafelé. Késő este volt, a metrón, a megállókban igencsak kevés ember lézengett. Magányomat és kis szorongásomat azzal oldottam, hogy a nálam lévő könyvet olvasgattam elmerülve. Amikor a földalattiról leszálltam, és elindultam felfelé a lépcsőn a villamos

Kedves Olvasó!

145 évvel ezelőtt új korszakot nyitott a magyar oktatásügyben báró Eötvös József azzal, hogy megalapította és útjára bocsátotta a Néptanítók Lapját. Azt a folyóiratot, amely az akkoriban megjelenő közel száz pedagógiai lappal ellentétben máig életben maradt. Ma, közel másfél évszázaddal később, kései utódként, az Új Köznevelés ünnepli az alapító szándékát és a

Szokták őket net, Y vagy Z generációnak, digitális korosztálynak nevezni. Ők azok, akik képernyők villódzó fényében tanulnak keresni, olvasni, érteni, tájékozódni, egyszóval élni.

Ők a mi diákjaink. Vakációra készül a multitaskoló (egyszerre több feladatot végző) nemzedék, az, amelyik megszokta, hogy mindig többfelé figyel, és jobban bízik készüléke okosságában, mint a sajátjában.

„Kérlek, tegezz” – a folyosón álltunk, a régi iskola folyosóján, ahol minden rejteket, rossz kilincset, karcos ajtófélfát ismertem. Arra vártam épp, hogy a fiamat beírassam. Az osztályfőnököm jött ki a tanáriból, és amikor meglátott – izgultam, meg fog-e ismerni, hosszú idő telt már el – odajött, megölelt. „Csókolom”, rebegtem hálásan. Akkor válaszolta azt, „kérlek, inkább tegezz”.

Nem