Aczél, Petra

Hallgatom a rádiót – tipikusan női médium, hiszen könnyedén lehet mellette még két-három dolgot végezni –, éppen arról beszélnek a műsorban, mennyire problémás a mai fiatalság. „Mást se csinálnak, mint hogy a gombokat nyomogatják a telefonjukon – már egymáshoz sem szólnak. Ez egy elveszett generáció” – magyarázza a megszólaló. Gyorsan előveszem az okostelefonom, hogy utánanézzek, ki beszél. És

„Várj csak, hogy is kezdjem, hogy magyarázzam?…” Ez a kérdés bizony nem csak költőknek nem csak a Logodi utca egyik ablakában és nem csak a hajnali, nagy felismerések előtt jut eszébe. Ez a kérdés minden tanári munka alapja. Hogy magyarázzam? Szakmódszertanok, tanári gyakorlat, egyéni konzultációk – mindez a semmibe foszlik, amikor először kellene harminc diák figyelmét magunkra vonni. In-

„Az építészet megfagyott zene” – mondta Friedrich Schlegel (bár a szállóigét sokan Goethének tulajdonítják). Akkor pedig az építész megfagyott muzsikus, állította Lechner Ödön. Aki, mint én, építészek között nő fel, az sokszor hallja ezeket a mondatokat. Városi séták közben, amikor a tér birtokbavételének esztétikáját magyarázzák neki. Történelmi épületekben, ha stílusokról és életekről van

2014 nyarán Nagy-Britanniában egy 2000 fős kutatás zajlott. Alig egy évvel azután, hogy az Egyesült Államok közös nemzeti alaptantervéből eltörölték a folyóírás tanítását. A brit felmérés eredményeit „Lassan haldoklik a kézírás” címmel közölték az ismertebb médiumok, köztük a Guardian is. Az derült ki belőle, hogy a vizsgálat előtti fél évben háromból egy válaszadó egyáltalán semmit