Kistesó
A kistesó az ordibál,
a kistesó az hisztis,
kaját a székből eldobál,
és szétszedi a sínt is.
A sínt azt sajnos szétszedi,
a kistesó az rombol,
a kistesó gonosz dzsedi, lelézerkardozom jól.
A kistesó az bajt csinál,
az felborít meg eltép,
a kistesó az Jancsikám,
hát hányszor mondjam el még?
A kistesónak van cici,
de fagyi nincs, csak tölcsér,
a kistesó az még pici,
a nagy dömperre fölfér.
A kistesó a viccemen
nevet, min más csak hajtép.
A kistesónak sicc! De nem
megy mégse sajnos arrébb.
A kistesó a félelem,
hogy el akarja venni!
A kistesót, míg énvelem van, nem bánthatja senki.
Leszek, ha éri támadás,
háromszáz hősi hellén,
nem tűröm el, hogy bántsa más!
Kupáncsapom, ha kell, én.
Hetvenkedő
Van nekem egy autóm, képzeld el,
nem benzinnel megy, hanem
lézerrel!
A legnagyobb sebessége
hatszázhat,
ezzel még a Räikkönen se
packázhat!
Van nekem egy robotom,
aranyból,
tudod, hogy tud kirakózni?
Nagyon jól!
Olyan gyorsan, hogy azt nem is észleled,
kirakja a százdarabos készletet!
Van nekem egy barátom,
a Casillas,
focista és spanyol, mer’ a
brazil snassz.
Tudod, hogy véd a kapuban? Egész jól.
Rúgok neki ötöt, és csak
négy lesz gól.
A versek megjelenési helye: Varró Dániel: Akinek a kedve dacos. Manó Könyvek Kiadó, 2014. Illusztráció: Maros Krisztina
