A nyúl, aki csak azt hitte el,
amit látott,
és minden természetfelettit
csalásnak kiáltott,
aki a természetben élt, és
olykor alatta,
gondolkodását minden földöntúli
meghaladta,
egészen meglepődött,
mikor rájött arra,
hogy a saját földjén túl is
van még éléskamra,
és élnek más típusú
lények is mellette,
csak azt nem tudta,
az agyuk hasonlóképp
fejlett-e,
és hogy barátsággal jöttek,
vagy rossz szándékú népek
és egyáltalán,
szürkék-e vagy kékek,
most kerültek ide,
vagy mindig is itt voltak,
övék akkor a répaföld?
(de akkor a Hivatalnál
miért nem szóltak?)
Csupa olyan kérdés,
melyhez egy átlagos,
materiális nyúl
tájékozatlannak bizonyul,
és persze ez a talány
fülvakarást eredményez
és sűrű homlokráncolást,
kerítésig oda-, majd visszatáncolást,
önkéntelen bajuszmozgásokat,
véletlenül kiásott répaágyásokat,
félig megevett száraz kenyeret,
rossz helyre címzett szerelmeslevelet.
És ezek mind zavaró tényezők,
pláne a nyúlnak,
ki a rejtélyeket nem érzi
helyénvalónak.
Ezért hát úgy döntött, kinyomozza,
hogy a nyomokat a homokban ki okozza,
s hogy tudományos vágyát tovább fokozza,
önmagát nyúlfarknyi agyáért
eztán ne ostorozza,
beszerzett néhány enciklopédiát,
s bár ettől még nem lett egyetemi diák,
mégis úgy érezte, övé a világ.
Ugyan elsőre nem értette a kvantumfizikát,
azért fektetett bele némi energiát,
hogy megértse a protont és elektront
nyúl-DNS-t és fotont,
a világ működését,
a szellem ébredését,
s ha már ott lakott,
a répaföld isteni rezgését.
Hiszen mint kiderült,
csodahelyen lakott,
és bár szegény répák
nem láttak még papot,
sem áldás nem érte az ágyásokat soha,
mindennap adódott bőséges vacsora.
Hogy mitől nőttek egyre nagyobbra?
Nem lehet tudni,
csak nőttek, mint a gomba.
Talán attól, hogy beszélgetett velük,
megkérdezte tőlük, hogy milyen a kedvük,
jól szórakoznak, nincs-e melegük?
Persze a répák sosem válaszoltak,
egy répa-kukk nem hagyta el a torkukat,
de meghálálták mégis
a pozitív gondolatokat,
együtt emésztgették a tudományokat.
És mire a nyúl
elolvasott minden szöveget,
ő is elérte a kritikus tömeget.
Sőt a kritikus tömeg is utolérte őt,
hamarosan elérte az ezer követőt,
akik istent kerestek, pont megfelelőt.
És ha már épp ült egy buddha-nyúl
az orruk előtt,
káposztáért igét hallgattak
minden délelőtt.
A szerző illusztrációja
