"Tavasszal majd visszahullanak a levelek a fákra"

Kiss Ottó költővel Szekeres Niki beszélgetett

Borónak köszönted meg legújabb verseskötetedet, ki ő és hogyan hatott a verseidre?
Ő a lányom, Kiss Anna Boróka, és most ötéves. Ahogy nőtt, időről időre hallottam tőle egy-egy mondatot, amelyekből végül versek lettek. Így állt össze a könyv. Ezek a versek tehát nélküle nem születhettek volna meg, ezért köszöntem meg neki. 

Hogyan írsz, mikre szoktál gondolni, miközben elkészül egy vers, mi történik akkor, amikor a gondolatokból szavak lesznek?
Ha eszembe jut valami, vagy hallok valamit, amiből vers lehet, leírom, és később megpróbálom verssé formálni. Ha jónak tartom, meghagyom, beválogatom a könyvbe, ha nem, akkor kidobom vagy félreteszem.
A mostani könyvhöz százhúsz verset írtam, körülbelül a fele maradt ki.   

Mennyi idő alatt készül el egy versesköteted?
Ez változó. A legrégebbit, a Csillagszedő Máriót három-négy évig írtam, ahogy a mostanit, a legújabbat is. De az Emese almája például három hónap alatt készült, és a Régi kincsek vagy A nagypapa távcsöve sem volt sokkal több idő. 

Rendet raksz magad körül, amikor írsz? Világosban vagy az éjszaka csendjében dolgozol?
– Ez is változó. Nappal is, éjszakai is írtam már. Mindig akkor, amikor van időm. Rendet tenni pedig általában csak azután szoktam az asztalomon, a kéziratok között, amikor elkészül egy-egy könyv. 

Miben más az új verseskönyved, mint az eddigiek?
Most az apa–lánya viszony érdekelt, erről szerettem volna könyvet írni. Ahogy nő a kislány a könyv lapjain, úgy változik is, de nemcsak ő változik, hanem vele együtt az apa is. A korábbi verseskönyveimben is mindig volt egy-egy kiemelt téma: a Csillagszedő Márió egy kislány családjáról szólt, A nagypapa távcsövében egy kisfiú nagyszüleihez fűződő viszonyát írtam meg, az Emese almájában pedig egy barátság történetét meséltem el. 

Mitől lesz szerinted vers a vers? Nevezhetünk akár egy rím nélküli mondatot is versnek?
Sőt, akár egyetlen szót is. Weöres Sándor írt ilyen egyszavas verseket: Tojáséj, például. Persze nálunk, Magyarországon inkább a kötött formájú versek terjedtek el, azoknak van nagyobb hagyománya. Ha azt halljuk, vers, általában ezekre, a versszakokban írt, rímes, ritmusos szövegekre gondolunk. 
Én a Régi kincsekben írtam ilyeneket. A többi verseskönyvem úgynevezett szabad verseket tartalmaz. A kötött formájú versekhez képest ezeknél nincs annyira megkötve a költő keze, nem kell figyelnie a versformára, szabadon írhat. Azért ennek a költészetnek is vannak szabályai, például mindig egy gyerek hangján, egy gyerek szemszögéből szólnak a versek, és általában nem tartalmaznak rímet vagy szabályos ritmust. Persze esetenként el lehet térni ezektől a szabályoktól is, ahogy azt a kötött formájú versek esetében is megteszik néha a költők.    
 
Mit szeretsz a legjobban csinálni az íráson kívül?

A kislányommal jönni-menni. 

Mikor találtad ki, hogy író leszel, és mi akartál lenni, amikor éppen nem író?
Először zenész szerettem volna lenni. Tizenhat éves koromban volt is egy zenekarom, akkor még dalszövegeket írtam. Tulajdonképpen azokból a dalszövegekből lettek az első verseim. 

Mi a kedvenc könyved?
Ha olvasok valami jót, megkedvelem. De szinte folyamatosan olvasom az új könyveket, ezért mára nagyon sok kedvencem lett, egyet kiemelni nem tudok közülük. Mostanában Tóth Krisztina A lány, aki nem beszélt című könyve tetszett a legjobban. 

Melyik a kedvenc évszakod?
A tavasz, a nyár, az ősz és a tél – ahogy a kislányom mondaná. 

Milyen autót vennél legszívesebben?
Pirosat, hogy anya is szeresse. Vagy türkizkéket, mert a lányomnak mostanában az tetszik. Meg a rózsaszín. Rózsaszín autót persze mégse vehetünk. Most szürke autónk van, de legalább grafitszürke, mint a ceruzabél – ahogy íróemberhez illik.  

A könyved címe az, hogy Ne félj, apa! Szerinted ez az apuka mitől fél a legjobban? 
Attól, hogy hamar felnő a lánya, és nem mond többé olyan biztató szavakat, mint két-hároméves korában például, amikor egy reggel mentünk a gesztenyefalevelekkel borított gyulai sugárúton: „Ne félj, apa! Tavasszal majd úgyis visszahullanak a levelek a fákra.”