Európa-bajnok, világbajnok, olimpiai bajnok tornász vagy. Hány éves korodban kezdtél sportolni? Mennyi időt töltöttél ezzel? Hogyan segített a családod?
Négy és fél éves korom óta tornázom, most 31 vagyok, látható, hogy szinte egész életemben a tornával foglalkoztam. Kezdetben 2-3 edzés volt egy héten, de iskolás koromtól már mindennap gyakoroltunk, s olykor napi két tréningem volt. Jelenleg heti 10 edzésem van, egy edzés általában 3 óra. Kiskoromban a szüleim vittek-hoztak edzésre, a nehéz pillanatokban pedig mindig mögöttem álltak, így bátran mondhatom: nélkülük nem lettem volna sikeres sportoló.
2012 végén házasodtál meg, 2014-ben született meg kislányod, Lia. Hogy sikerül megoldanod, hogy a sok edzés mellett elég időt tölts vele?
Bizonyos szempontból mi is átlagos család vagyunk, hiszen a munka mellett minden szabadidőt Liával töltünk, ha pedig zsúfolt a program, akkor a nagyszülők vagy a bébiszitter besegítenek. Szerencsére döntően Budapesten készülök, most nyugisabb a versenynaptáram, nincs annyi edzőtábor, utazás, így az edzések között is van időm Liára. Az sem ritka, hogy az anyukájával ellátogatnak a tornacsarnokba; Lia imád ott lenni, szerintem már minden szerre felmászott…
Mit gondolsz, milyen tulajdonságokra van szükség ahhoz, hogy valaki sikeres élsportoló legyen? És vajon melyekre ahhoz, hogy elég jó apa legyen?
A sportban: szorgalom, tehetség, kitartás, hit, önbizalom, meg persze néha nem árt a szerencse, hogy például elkerüljenek a betegségek és a sérülések. Apaként pedig időt, türelmet és figyelmet kell szánni a gyerekre, éreznie kell, hogy testben és lélekben is ott vagyunk vele, szeretjük, figyelünk rá. Ha ez így van, akkor szeretetben is a többszörösét kaphatjuk vissza tőle, amely óriási plusz energiát adhat akár a sportoláshoz is.
Milyen közös időtöltéseitek vannak Liával? Olvasol neki esti mesét? Van kedvenc könyve?
Lia nem az az egyhelyben ülős fajta, sőt… Előfordult már, hogy reggel fél hatkor az utcán „száguldott” a kismotorjával és este tízkor még pörgött a lakásban; ha tehetné, folyamatosan úton és mozgásban lenne. Egyelőre nem köti le az olvasás, helyenként egy-két gyerekfilm felkelti az érdeklődését, de inkább a mozgás érdekli. Hiába, milyen is lenne két élsportoló gyermeke?
Gyerekkorodban szerettél olvasni? Ha igen, mi volt a kedvenced? Van olyan gyerekkönyv, amit szívesen ajánlanál?
Nagyon kicsi korom óta sportolok, így már annak is örültem, ha a tankönyv olvasására volt időm… Elolvastam, ami kötelező volt, de nem tudnék nagy kedvencet említeni, talán a kalandosabb témájúak jobban lekötöttek, mivel általában is kedvelem a szuperhősöket. Liával mi még a képeskönyveknél tartunk, a Mi micsoda- és a Tesz-vesz város-sorozatokat bátran tudom ajánlani minden szülőnek és gyereknek.
Fotók: www.berkikritszian.hu
