Akart már magával vinni víz alatti palotájába egy Süvöltő? Kacsingatott rád a balatoni nádasból egy hableány? Még nem? Ami késik, nem múlik!
A régi korok ember ei jól tudták, hogy nemcsak a hegyek meg az erdők, de a vízi világ is tele van furábbnál furább lényekkel. Lehet, hogy manapság már ritkábban merészkednek elő hínár borította rejtekükből, de azért nem árt az óvatosság! Ki tudja, talán még ma is előfordulhat, hogy a gyanútlan fürdőzőt megkergeti egy Szőrösbüfögő, esetleg hirtelen víz alá akarja rántani a Zöldruhás Emberke. Ilyen inzultus persze leginkább azokat éri, akik szándékosan zavarják meg az efféle lények nyugalmát. A fekete képű, halfogú és görbekörmű víziemberek (ilyen például a tápéi Süvöltő is) rendkívül zokon veszik, ha kövekkel dobálja meg őket valaki. Azonnal megragadják a meggondolatlant, és levonszolják vízmélyi birodalmukba! A nagycétényi Hordófejű Torzember és a Szőrösbüfögő csak megkergetik az illetőt, bár nyilván ez sem lehet túl kellemes élmény.
Akkor is legyünk résen, ha csónakázni támad kedvünk! Ilyenkor minden további nélkül beugorhat mellénk a vízből a Pirossapkás Ember – természetesen kizárólag azért, hogy jól megijesszen minket. Vele sem igen érdemes ujjat húzni, hiszen a hagyomány szerint ő a vizek és a benne élő állatok felett egyaránt rendelkezik. Más se hiányzik, mint hogy ránk uszítson egy csapat piócát vagy néhány kötekedő kedvű varangyos békát! Azt azért jó tudni erről a Pirossapkásról, hogy leginkább az újhold vasárnapján halászni indulókat szereti ijesztgetni. Így aztán kis odafigyeléssel talán el tudjuk kerülni, hogy összefussunk vele.
Ennél biztosan jobb élmény lehet a hableányokkal való találkozás! Netán hablegényekkel, mert – talán a vízparti strandolást kedvelő lányokra való tekintettel – a néphagyomány ismer ilyeneket is. Jóllehet ezek a lények sem mennek a szomszédba egy kis ijesztgetésért, legalább szép a hangjuk, és állítólag néha még segíteni is hajlandók az embernek – például felhozzák a vízbe ejtett baltát. Hogy ezt kipróbálhassuk, a partra igyekezve semmiképp se felejtsünk el a napolaj és a fürdőruha mellé elcsomagolni egy kisebb méretű szekercét, azaz fejszét is!
Legyenek lányok vagy legények, az biztos, hogy ezekkel a derékig ember, onnan lefelé hal formájú teremtményekkel érdemes jóban lenni, mert ők vigyáznak a vizek kincseire. Ahogy állítólag efféle elrejtett kincsek őrzői a mocsarakban éjjelente fellobbanó lidércfények is. Bár utóbbiakkal jobb, ha vigyázunk, mert a hívogató lángok könnyen a mindent elnyelő ingoványba csábíthatják a gyanútlan kincsvadászt!
Ám akkor se hidd, hogy biztonságban vagy, ha vízzel legfeljebb pohárba töltve vagy hajlandó találkozni! A régiek hite szerint ugyanis egy korty vízzel együtt – no meg némi balszerencsével – megihatunk egy apró víziborjút, ami azután a hasunkban borjúfejű, dülledt szemű, szőrös lénnyé növekszik, ami olyan hangot ad, mint a visító malac. Ezt bizony elképzelni is rossz!
Nos, kedves olvasó, ha ezek után még mindig kedvet érzel egy vízparti kiránduláshoz, hát..., magadra vess! Én szóltam!
