Szobrot a delfinnek!

A történelemkönyvek minden oldalára jut legalább egy darab hős. Lapjaikról hódító királyok, háborúk hadvezérei, félelmet nem ismerve harcoló lovagok és várvédő asszonyok bámulnak szúrós tekintettel az olvasóra. Csupa marcona hadfi és hadnő, látszik rajtuk, hogy egytől egyig állati bátrak... Na jó, de hol maradnak mellőlük a bátor állatok?

Igazságtalanság, hogy a történelem apróbb, négylábú vagy épp szárnyas hőseiről viszonylag ritkán emlékeznek meg a históriák. Ismert kivételek a capitoliumi libák, akik a legenda szerint egy alkalommal gágogásukkal mentették meg Rómát a gallok támadásától.

Pedig a valóságban is szép számmal találunk hős állatokat! Csak a 20. században galambok, lovak, kutyák tízezrei szolgálták katonáskodó gazdáikat a különféle háborúkban! Itt van például az amerikai nemzeti történeti múzeumban a mai napig – persze kitömve – megtekinthető Cher Ami, azaz a Kedves Barát nevű postagalamb, aki az első világháború idején (1914–1918 között) a repkedő golyókkal dacolva juttatta el egy ellenségtől bekerített zászlóalj segélykérő levelét az amerikai főhadiszállásra. Bár szegény madárnak fél szeme és fél lába bánta, a fontos üzenet célba ért, megmentve ezzel sok katona életét. A háború után ki is tüntették a bátor madarat, ahogy a koreai háborúban szolgáló Reckless nevű lovat is, „aki” a tengerészgyalogság rettenthetetlen segítője volt, akár a legnagyobb ágyútűzben is. A mongol kanca nemcsak bátorságáról, hanem szokatlanul nagy étvágyáról is híressé vált. Kedvence a tojásrántotta és a palacsinta volt, egy bögre kávéval. Se szeri, se száma a vakmerő ebek háborús hőstetteiről szóló történeteknek. Az első világháború leghíresebb kutyája az amerikai hadsereg őrmesterévé (!) kinevezett Stubby volt, aki nem kevesebb mint 17 támadásban vett részt ezredével a francia hadszíntéren. Legnagyszerűbb tettének egy ellenséges felderítő lefülelését tartották. Talán még nála is nagyobb hős volt a második világháború idején (1939—1945) a csendes-óceáni légierőnél szolgáló Smoky, aki túlélt 12 repülős bevetést, 150 légitámadást, egy tájfunt, ráadásul egy alkalommal ejtőernyővel kiugrott egy 10 méter magas toronyból is! Az apró yorkshire terrier végül tizedesi rangban tért vissza gazdájával együtt a civil kutyaéletbe.


     Cher Ami, a féllábú hős galamb

Smoky, a túlélőművész egy újság címlapján

Talán minden háborús állathős közül Wojtek, a medve a legkülönösebb. A derék (és – állítólag – sörissza) mackó rendes,
besorozott közlegényként szolgált az Észak-Afrikában harcoló 2. lengyel hadseregben. Félelmet nem ismerő lőszerhordozóként részt vett a Monte Cassinó-i csatában, a tüzéreknek szállítva az utánpótlást. Szerencsésen túlélte a háborút, nyugdíjas éveit köztiszteletben álló veteránként egy skóciai állatkertben töltötte.

De hősök békeidőben is bőven teremnek. Csaknem száz éve járta be a világot az alaszkai „szérumfutás” története. 1925 telén a diftéria, azaz a torokgyík sújtotta Nome városába kellett eljuttatni nagy mennyiségű szérumot a makacsul terjedő járvány megfékezésére. Az északi sarkkör közelében ez csak kutyaszánnal volt lehetséges. Mínusz 45-50 fok hidegben, metsző szélben, hóviharban kellett a szánhúzó kutyáknak megtenniük a városba vezető 1085 kilométeres utat. A feladatot végül több váltásban, öt és fél nap alatt teljesítette húsz hajtó és 150 kutya. Az utolsó, 85 kilométeres szakasz vezérkutyája Balto volt. Hóakadályokon, befagyott folyókon és a 180 méter magas Topkok-hegyen át vezette csapatát Nome-ba, ahol már lemondtak az életmentő gyógyszer érkezéséről. Balto a hősiességéért később szobrot kapott a New York-i Central Parkban. 

Nem tudom, delfinnek állítottak-e már ilyen emléket, de az biztos, hogy sokszor hallani esetekről, amikor bajba került hajósok, úszók vagy épp búvárok köszönhették életüket ezeknek a derék vízi emlősöknek. Ilyen volt néhány évvel ezelőtt Mila, a fehér delfin, aki egy 26 éves, a nagy mélységben görcsöt kapott búvárlány életét mentette meg egy kínai merülési versenyen.

Mila, az életmentő fehér delfin

Sokáig lehetne még sorolni a hősies cselekedeteikről ismert állatokat. Egy biztos: szobrot a kutyák, a medvék és delfinek
(és a hős galambok) is megérdemelnének!