Talán voltatok már olyan templomban, ahol a színes üvegablakokon a Biblia jelenetei vagy szentek életének egy-egy pillanatát lehetett látni. Ezek az ablaküvegek nagyon különleges eljárással készült ólomüvegek.
Az ókori Római Birodalomban, mintegy kétezer évvel ezelőtt (például Pompeji és Herculaneum városokban) már gyártottak üveget, ami az úgynevezett koronamódszerrel készült: fújtak egy üveggömböt és addig forgatták, míg koronggá nem formálódott, majd megszilárdult. Az így létrejött kicsi és vastag üvegkorongokat ólommal fogták össze.
Az ólomüveg ablakokat a gótikában* kezdték el használni, főleg egyházi épületekben. A színes ablakok egy-egy történetet ábrázoltak, így abban is segítették a hívőket, hogy jobban megismerjék a szentírás egy-egy eseményeit.
A 15. században már a világi (azaz nem egyházi, nem a vallási élethez kötődő) épületek ablakaiban is megjelent az ólomüveg. De az egyszerűbb házak ablakait továbbra is jóval olcsóbb anyagokkal: színtelen üvegkoronggal, pergamennel vagy olajos papírral fedték.
Budapesten a 19. század második felében indul különösen nagy fejlődésnek az üvegművészet, ekkor élnek és alkotnak a mai napig leghíresebb ólomüveg művészek. Ekkoriban épült a Budapesten található Vakok Intézetének gyönyörű épülete is. Első emeletén található a főváros egyik legszebb díszterme, a Nádor terem, amelynek ólomüveg ablakai százféle színben pompáznak, ahogy átragyog rajtuk a napfény. A Városliget sarkánál, az Ajtósi Dürer sor végén álló, magyaros szecessziós stílusban épült palotát Baumgarten Sándor és Herczegh Zsigmond, a kor jeles műépítészei tervezték. A páratlan akusztikájú teremben októbertől május végéig minden hétvégén hangversenyeket rendeznek.
Szecesszió: a 19-20. század fordulóján kialakult új stílusirányzat.