Nekrológ a híres Lajhármakihoz
méltó maki volt ő,
fajtájának gyöngye,
hatalmas karmokkal
fatörzsekre mászott.
lomha szempillantás,
lassú belélegzés,
banán nyámnyogása,
egy nap alatt ébredt.
szőrének hajlása,
szív alakú arca,
tekintete édes,
egész nap csak bámult.
kismakik a hátán,
gondoskodó szülő,
hűséges bentlakó,
nem mozdult ki soha.
csodás hátvakaró,
makiszagról híres,
megbízható állat,
sosem csinált semmit.
ismertük őt mind jól,
együtt banánoztunk,
lógásában gyöngéd,
csend maradt utána.
Maki love
makilány és makiifjonc,
összebújni nagyon szeret,
beleturkálni a szőrbe,
ez a legszebb cselekedet.
makinépség sose téved,
szaga érzik, szeme villan,
hogyha táncol, odaugrál,
ahol az vár, aki tetszik.
csíkos farok visz a táncba,
a kicsi bűz, alig zavar,
teher alatt nő a pálma,
vakarással szünetet kér.
jó lenne most balra nézni,
nem akar már csupa ugrást,
makiifjonc nem is érti,
mi lehet már makilánnyal?
kavicsot rúg, szőre borzos,
makilánynak az se tetszik,
mért hívnak úgy valakit, hogy?
tök idétlen, makiifjonc.
befejezték, sok is volt már,
minek ennyit mocorogni?
szőr a szőrrel, orr az orral,
sokkal jobb ezt átaludni.
vidám makivégekről
kivénhedt, torz, büdös
pottyantó őre ő,
nap mint nap láthatod,
és senki nem segít.
és senki nem segít
e ritka földi lény
hogy régi hírnevét
ne vécén oldja föl.
ne vécén oldja föl,
mit ecsetelve ad,
ragacsos farokvég,
régen tintába holt.
régen tintába holt
e vadromantikus,
képein volt vihar,
szabadság voltaképp.
szabadság voltaképp,
hogy tintás farka már
gyümölcsösök helyett
vécéfalat kapar.
vécéfalat kapar
kivénhedt, torz, büdös,
és senki nem segít,
ne vécén oldja föl,
régen tintába holt,
szabadság voltaképp...
Illusztráció: Jeney Zoltán
