Vannak állatok, amiknek puszta megjelenése is rejtélyes, titokzatos, sőt első ránézésre nem is vehetők észre egykönnyen. Ezt a különleges megjelenést kamuflázsnak hívják. A lényege, hogy az élőlény felveszi a környezete színét, mintáját vagy önvédelemből, vagy épp azért, hogy az áldozatát könnyebben becserkészhesse.
Botsáska
Van egy rovar, ami pont úgy néz ki, mint egy bot. Botsáska a neve, és valójában nem is sáska, mert a rovarok külön rendjét alkotja. A botsáskák főleg meleg és mérsékelt éghajlaton élnek. A nőstények nagyobbak a hímeknél, testhosszuk fajtól függően változó, 5–33 centiméter között is lehet, és jellegzetes fa- vagy levélformájuk van. Nappal a fák ágai között rejtőzködnek, éjszaka táplálkoznak. Ha valamilyen veszélyt érzékelnek, köpködve védekeznek (ti ezt SOHA ne utánozzátok!). A különböző botsáskafajok többsége növényevő, de vannak köztük ragadozók is. Sok faj csupán egyfajta növénnyel táplálkozik, ezért az esőerdők irtása hatalmas veszélyt jelent rájuk nézve.
Európai kaméleon
Ha rejtőzködő hüllőről van szó, akkor az első, amelyik eszünkbe juthat, a kaméleon, amely Európa melegebb részein is megtalálható. Testének hossza 20–30 cm, és ehhez társul egy szintén 20–30 centiméteres farok. Zsákmányát a ragadós nyelvével ejti el egyetlen pillanat alatt. Jellegzetes tulajdonsága még, hogy szemét egymástól függetlenül képes mozgatni, így két különböző képhatást észlel egyszerre. Az európai kaméleon általában zöld vagy barna színű, de a többi kaméleonféléhez hasonlóan képes változtatni a színét.
Harapófogószerű lábainak és fogófarkának köszönhetően tökéletesen mozdulatlanná tud válni egy faágon anélkül, hogy elveszítené egyensúlyát.
Orchidea manó
Létezik egy különleges imádkozósáska-faj, az orchidea manó, ami Szumátra, Indonézia és Malajzia esőerdőiben őshonos. Több mint 2000 imádkozósáska-fajtát tartanak számon világszerte, nagy részük leginkább zöld, sárga vagy barna rejtőszínt visel. Ám az orchidea manó fehér, rózsaszín és pink színekben pompázik, így nagyon hasonlít bizonyos orchideafajtákra, sőt létezik olyan orchidea manó, mely a színét a környezettől függően képes változtatni. Ragadozó állat: a színpompás virágok között rejtőzködve várja, hogy elejtse azokat a rovarokat, amik a beporzást végzik.
Levélfarkú gekkó
A levélfarkú gekkó is a rejtőzködés nagymesterei közé tartozik: lapos, levélszerű farkával tökéletesen beleolvad a környezetébe. Leginkább Madagaszkáron és a környező szigeteken él, de kutatók találkoztak már Észak-Ausztráliában is vele. A levélfarkú gekkó barnás-zöld testének mintázata hasonlít a fakéreghez, így kényelmesen sütteti magát a napon a faágak között anélkül, hogy bármi veszélyeztetné. Testhossza fajtól függően 10–30 cm lehet, rovarokkal táplálkoznak, amiket éjszaka vadásznak le.
Hópárduc
Az emlősök között is léteznek álcázó mesterek, ilyen például a veszélyeztetett fajok közé sorolt hópárduc. Lakóhelye Ázsiában, a Bajkál-tó és Pakisztán között található. Teste akár 130 cm hosszú is lehet, melyhez egy 80-100 centiméteres farok társul. A hópárduc a farkával egyensúlyoz, amikor meredek lejtőkön portyázik, illetve ha alszik, a farkával védi a száját és az orrát a hideg ellen. Testét fekete-fehér szőr borítja, és mintázatának köszönhetően tökéletesen beleolvad a havas tájba. A melegebb évszakokban akár 6000 méteres fennsíkokra, sziklás területekre is felmerészkedik, ahol többnyire magányosan él. Táplálékát a környezetében található emlősök, ritkán madarak alkotják, amiket alkonyatkor vagy az éj leple alatt vadászik le.
